Magyarok Litvániában
A Litvániai Magyarok Báthory István Kulturális Szövetségének története a litván-magyar történelmi kapcsolatok tükrében
„Ma sört iszunk,
Holnap útra kelünk
A magyarok földjére,
Hol borból a folyó,
Arany ott az alma
Erdő ott a kert
– És mit csinálunk ott,
A magyarok földjén?
– Várost építünk magunknak
Szép drágakövekből
Napfény-ablakokkal.
– És mikor jövünk vissza
A magyarok földjéről?
–Ha majd hajt a kóró
Megnőnek a kövek,
Tengeren a fák is.„
– Litván népköltészet Feljegyezte: Gizevijus Eduardas (1798–1880), Bitėnai
*A litván folklórban a magyarokat több műfajban is említik – mitológiai elbeszélésekben, regékben, anekdótákban, lánykérő és háborús-történelmi nótákban.
A Litvániai Magyarok Báthory Istán Szövetsége 1990-ben alakult meg.
A Szövetség megalapításának célja – a nemzeti öntudat megőrzése, továbbá az anyanyelv és a hagyományok ápolása, a magyar kultúra és tudomány népszerűsítése Litvániában.
Ám a működés első éveiben, Litvánia és Magyarország történelmi kapcsolatainak olyan különleges értékei tárultak fel, amelyek új feladatot állítottak a Szövetség elé – megőrizni a lassan feledésbe merülő történelmi tényeket, és méltó emléket állítani azoknak a két nemzetet összekötő kiemelkedő személyeknek, akik tevékenységükkel jelentősen gazdagították a litván és a magyar nép kultúráját, példamutató életükkel örökre bevésték nevüket mind Magyarország, mind Litvánia, valamint egész Európa történelmébe.
Ezért ebben a cikkben a magyarok jelenléte Litvániában történelmi időrendben kerül áttekintésre, tükrözve a Szövetség feltáró munkájának eredményeit is.
XIV–XVI. század:
Uralkodók, szentek, hadvezérek, közéleti személyiségek
Bár Magyarországnak és Litvániának nincs közös határa, a két nemzetet régtől fogva kölcsönös szimpátia és tisztelet fűzi egymáshoz.
Miben rejlik ennek a pozitív kapcsolatnak a forrása?
A történelmi események forgatagában nem egyszer fonódott össze a két ország hatalmi érdeke, királyok és fejedelmek sorsa. A litván és magyar nemzetet összekötő kiemelkedő első személyek szentek, uralkodók, hadvezérek voltak.
A meglévő ismeretek alapján, Litvániában az első magyar vonatkozású adat a XIV. századhoz fűződik. Ettől az időszaktól kezdve az uralkodó családok között elterjedt házassági kapcsolatok át- meg átszőtték az életüket, meghatározták sorsukat.
Az uralkodói érdekek érvényesülését élénken példázza Hedvig királynő sorsa.
Szent Hedvig (1374–1399) – lengyel királynő és litván nagyfejedelemasszony
Hedvig királynő – I. Anjou (Nagy) Lajos magyar és lengyel király, valamint Erzsébet boszniai hercegnő harmadik leánya – a budai és a visegrádi várban nevelkedett. 1384 őszén, alig tízévesen érkezett Krakkóba, és október 15-én, védőszentje, Sziléziai Szent Hedvig ünnepén Bodzanta gnieznói érsek Hedvig Rex Poloniae* néven Lengyelország uralkodójává koronázta.
* Így hangsúlyozva, hogy Hedvig királynő, azaz önálló uralkodó és nem a király hitvese lett.
Jagelló (litvánul Jogaila) litván fejedelem Hedvignek tett házassági ajánlatát a Lengyelországban kialakult nehéz helyzet miatt a lengyelek azzal a feltétellel fogadták el, hogy Jagelló aláírja a Krevai uniót (1385). Eszerint Jagelló vállalta, hogy ő maga, valamint az egész litván nép megkeresztelkedik, és egyesül Lengyelországgal. 1386. február 18-án létrejött a frigy: Hedviget litván uralkodóvá koronázták. Jagelló megkeresztelkedése után a II. Ulászló nevet vette fel Szent László magyar király tiszteletére. Szent László pártfogását kérte, majd az épülő vilniusi székesegyház egyik védőszentjévé választotta.*
II. Ulászló lengyel király (1386–1434) 1399-ig – hitvesével, Hedviggel közösen – társuralkodóként vezette az országot. Hedvig királynő aktívan vett részt az állam életében. Tevékenysége nem korlátozódott a szokásos királynői feladatokra. Egyszerű és tiszta életvitel jellemezte. Több nyelven beszélt – latinul, magyarul, horvátul, lengyelül és németül. Veleszületett kiemelkedő képességeinek és széleskörű műveltségének köszönhetően nemcsak az udvari élet tevékenységei, hanem a művészet, a zene és a tudományok is érdekelték.
Hedvig fiatalon halt meg, de rövid élete folyamán sok emlékezetes dolgot cselekedett. A litván nagyfejedelemmel kötött házassága megnyitotta a Lengyelország királyságához és más közép-európai trónokhoz vezető utat Jagelló, valamint a vele kezdődő litvániai Gediminas-dinasztia Jagelló- ága előtt. A királyi pár által létrejött kapcsolat Magyarország, Lengyelország és Litvánia között mintegy száz évig tartott. A Jagelló-ház lett Közép- és Kelet-Európa egyik legnagyobb uralkodó dinasztiája. Közülük három Magyarország királya is volt: I. Ulászló (1440–1444), II. Ulászló (1490–1516) és II. Lajos (1516–1526).
Vilniusban Szent Hedvig emlékét őrzi a Szűz Mária mennybemenetele templomban a tiszteletére állított oltár, melyet 2012-ben szenteltek fel a Krakkóból kapott ereklyével, valamint Jagelló és Hedvig közös szobra (Tomasz Oskar Sosnowski, 1852 m.) a Litván Tudományos Akadémia előcsarnokában.
*Szent László (1046–1095) – magyar király
I. László Árpád-házi magyar király atyja I. Béla király, anyja a lengyel Richéza ( II. Miciszláv lengyel király leánya). László – atyjának, a királynak a vitézségét, míg anyjának, a hercegnőnek a vallásos lelkületét köszönhette. Szent Lászlót a középkorban a pogányok ellen harcoló lovagkirály alakjában ábrázolták, így ismerte a néphagyomány is. Kultusza főképpen I. Lajos és Zsigmond idejében virágzott. Ekkorra vált az uralkodók példaképévé, az ország, a nemesi nemzet védőszentjévé. Az 1360 körüli Képes Krónika magasztalása szerint „úgy ragyogott, mint felhők közt a hajnalcsillag, mely elűzi a nyomasztó sötétséget.“
A XIX. század elején, a főszékesegyház felújításakor, Szent László tiszteletére kápolnát szenteltek, melynek oltárszobrán a kereszténységért harcoló lovagkirályt örörkítette meg a művész.
Szent Kázmér (1458–1484) – litván fejedelem, a magyar királyi trón várományosa
Kázmér herceg 1458-ban született Wawelben, a krakkói királyi várban, IV. Kázmér lengyel király és Habsburg Erzsébet második fiaként. Kázmér anyja II. Albert (1437–1439) magyar és cseh király, valamint német császár leánya, V. László magyar és cseh király testvére volt. A családban 6 fiú és 5 leány nőtt fel, akik közül többen később Európa országainak uralkodói lettek.
Kázmér a Litvániát keresztény hitre térítő II. Jagelló Ulászló nagyfejedelem unokája volt. Gyerekkorától ájtatos, istenhivő volt. Élete tizenhárom évesen vett jelentős fordulatot.
Magyarországon ekkor a belpolitikai életben komoly feszültség adódott, mely a Mátyás király (1458– 1490) elleni összeesküvéshez vezetett. Kázmér alig 15 évesen, elfogadva a hívást a magyar trón megszerzésére, hadat üzent a magyar királynak, majd a lengyel királyi csapatokkal elindult Visegrád felé. Nyitra váránál érte a hír az összeesküvés leleplezéséről. Így végül nem ütközött meg Mátyás királlyal. A várat feladva, seregeivel visszavonult a Lengyel Királyság területére, majd pedig élete nagy részét a Litván Nagyfejedelemség területén, többnyire Vilniusban töltötte. Bár segített az uralkodói feladatok ellátásában, de ezt inkább apja kérésére tette.
A krónikaírók egybehangzó véleménye szerint a királyi cím sikertelen megszerzését Kázmér égi jelként értelmezte. A földi hatalom gyakorlásáról végleg lemondva, életét még tudatosabban Istennek szentelte, és szüzességi fogadalmat is tett. A litván népművészetben Szent Kázmért rendszerint fejedelmi köntösben, egyik kezében kereszttel, másikban liliommal, a tisztaság jelképével ábrázolják.
Jagelló-házi Sándor (1492–1506) – lengyel király és litván nagyfejedelem A Jagelló-ház kezdete
A Jagelló-házi Sándor uralkodásának ideje volt az első időszak, amelyben a magyarok nagyobb számban érkeztek Litvániába, és bizonyos időre le is telepedtek itt. Bevándorlásukhoz kedvezően alakultak a körülmények: Sándor – a XVI. század első Jagelló-házi uralkodója – 1492-től, uralkodása kezdetétől külön litván udvart is fenntartott. Az udvar mintegy 1000 személyből állt. Köztük külön csoportot képeztek a magyarok. Nagy részük zsoldos harcos volt.
A XVI. század elején Litvániában a magyar katonákat elit harcosokként kezdik számon tartani. I. (Öreg) Zsigmond (1506–1548) – lengyel király és litván nagyfejedelem
I. (Öreg) Zsigmond, aki 1506-ban lett Lengyelország királya és Litvánia nagyfejedelme, nagy rokonszenvvel viseltetett a Magyar Királyság és a magyarok iránt. Az uralkodó ifjú korában három évet töltött Budán, bátyja, Jagelló-házi II. Ulászló magyar király udvarában. Ott uralkodói tapasztalatokra tett szert, közel került a helyi nemesekhez, a katolikus egyház vezetőihez, lehetősége volt megismerkedni a reneszánsz kultúrával, amely Magyarországra – Európa sok más országát megelőzve – korábban ért el.
Így tehát nem véletlen, hogy trónra lépése után az egyik első külpolitikai lépése a Magyar Királysággal 1507-ben megkötött szerződés volt. Magyarországnak kedvező politikája csúcspontját 1512-ben érte el, amikor az uralkodó február 8-án Krakkóban, a Wawelben, feleségül vette Szapolyai István magyar nádor leányát, Borbálát, akit még azon a napon Lengyelország királynéjává és Litvánia nagyfejedelemnéjévé koronáztak. A házasság mindössze három és fél évig tartott, azonban az fontos, hogy a királyné ennek az időnek a nagyobb részét a Litván Nagyfejedelemségben töltötte. A királyi pár 1513. május 28-án érkezett az Alsó Vár palotájába, és 1515 elején hagyta el Vilniust. Szapolyai Borbála 1515. október 2-án bekövetkezett halála után Öreg Zsigmond Magyarország iránti kedvező politikája jelentősen gyengült.
Ahogy Raimonda Ragauskienė litván történész megjegyzi, Öreg Zsigmond idején a Litván Nagyfejedelemségben és Vilniusban nem sok magyar fordult meg. Vilniusban főként a Szapolyai Borbála királynét elkísérő magyar szobalányok töltöttek hosszabb időt. A magyarok vándorlásának fő iránya azonban Krakkó és a Wawel vára volt, amelyet Öreg Zsigmond fő rezidenciájául választott. Az ideérkező magyarok többsége a lengyel udvarhoz tartozó zsoldos katonákból, azaz magyar huszárokból állt. A litvánok akkor láthatták őket, amikor az uralkodót kísérték.
Erről tanúskodik az 1515-ös bécsi kongresszus leírása is. Jan Spiessheimer, Bécs humanista polgármestere beszámolója szerint Öreg Zsigmond 1500 lovasból álló kíséretének legnagyobb része a magyarosan öltözött huszárokból állt.
II. Zsigmond Ágost (1548–1572) – lengyel király és litván nagyfejedelem
Uralkodásának idején sokkal több magyar jutott el a Litván Nagyfejedelemségbe is, sőt, egyesek közülük hosszú ideig maradtak, második hazájukra leltek itt. Különböző foglalkozású magyarok álltak az udvar szolgálatában, a zsoldos huszároktól kezdve az udvari kézművesekig. Ezenkívül – a szolgálat fő helyének számító uralkodói udvar mellett – a litvániai nemesek udvaraiban is kezdtek megjelenni.
Egyre több lehetőség adódott szélesebb körben kapcsolatba lépni a magyar kultúrával. A külföldiek csodálatát felkeltő, kitűnően öltözött, válogatott magyar huszárokat Zsigmond Ágost kíséretének részeként említik 1562-ben, Vasa-házi III. János, Finnország fejedelmének vilniusi fogadásán.
Mivel II. Zsigmond Ágost nem hagyott fiúörököst, halálával megszűnt a Jagelló-dinasztia uralma.
II. Zsigmond Ágost udvarának szolgálatában lévő híresebb magyarok közül feltétlenül meg kell említeni Bakfark Bálintot, az európai hírű lantost.
Bakfark Bálint (1506–1576) – zeneszerző és lantművész
Az erdélyi szász zeneszerző 1551-től közel 15 évet élt és muzsikált udvari lantosként Vilniusban, II. Zsigmond Ágost litván rezidenciáján, ahol az udvar egyik legmegbecsültebb zenésze lett. Szolgálatáért nemesi rangot kapott. Életének ebben az időszakában lett Európa-szerte híres lantos.
Litvánia történelmében kiemelkedő szerepet játszott Báthory István, Erdély fejedelme.
Báthory István (1533-1586) – erdélyi fejedelem, lengyel király és litván nagyfejedelem
Ezt az időszakot Litvániában sokan „a magyarok aranykorá“-nak nevezik. Ahogy Raimonda Ragauskienė litván történész megjegyzi, új, sajátosan magyar korszak kezdődött a Litván Nagyfejedelemségben 1576. június 29-én, amikor Báthory István erdélyi fejedelmet választották litván nagyfejedelemmé. Az 1586-ban bekövetkezett haláláig volt Lengyelország és Litvánia uralkodója.
Báthory István 1533. szeptember 27-én született Somlyón. Apja korán meghalt, és a tehetséges fiatalt tekintélyes támogatók segítették életútján. Tanulmányai során humanista műveltséget szerzett. Rátermettségének és hozzáértésének köszönhetően 1571-ben Erdély fejedelmévé választották. Lengyelország a Jagellók kihalása után (1572) szabad királyválasztó ország lett. 1573-ban Valois Henriket, a francia király öccsét választották királyukká. Az új király azonban bátyja halála után elhagyta Lengyelországot, hogy elfoglalja a francia trónt. Megindult a küzdelem az üresen maradt lengyel trónért.
A köznemesség 1575. december 12-én Báthory mellett foglalt állást. Báthory elfogadta a lengyel rendek feltételeit, és feleségül vette a nála 10 évvel idősebb Jagelló Annát, az utolsó Jagelló-házi lengyel király, II. Zsigmond Ágost húgát. Báthoryt 1576. május 1-én Krakkóban, a waweli székesegyházban királlyá koronázták.
A lengyel rendek azt kívánták tőle, hogy szerezze vissza a livóniai háborúban a Rettegett Iván cárral szemben elvesztett területeket, miközben maguk nem akarták a háború terheit viselni. Báthory, mivel a lengyel és litván hűbéresektől nem kapott katonát, maga állított fel zsoldossereget. A magyar hajdúkból és könnyűlovasokból, székelyekből, lengyel zsoldosokból, németekből és részben csehekből, románokból álló seregével Báthory megfelelt a lengyel rendek elvárásainak. 1579–1581 között három hadjáratban győzte le az oroszokat. 1582-ben Jam Zapolszkijban fegyverszünetet kötött az oroszokkal. Báthory egyik legnagyobb érdeme, hogy megerősítette a litván államot, annak igazságügyi rendszerét, az ország haderejét. Uralkodásának tíz éve alatt sok újítást vezetett be, így például a Gergely-naptárt.
1579. április 1-én kelt alapítólevelével Báthory különleges jogokat élvező egyetemi rangra emelte a jezsuiták vilniusi kollégiumát, a Litván Nagyfejedelemség „dicsőségére és hasznára“, így alapítva meg Európa egyik legrégibb egyetemét, az Almae academica et universitas Vilnensist. Az volt a célja, hogy az egyetem „olyan legyen Északon, akár egy tisztás, ahová, mint a jó tudományok vásárára, gyűljenek össze a környező vidék diákjai tudományt és katolikus hitet meríteni“ – írta „Stephanus Rex“ alapítólevelében.
Báthory 1586. december 12-én váratlanul halt meg grodnói palotájában. Halála után a krakkói Wawel székesegyház kriptájában temették el.
Genutė Kirkienė litván történész kiemeli, hogy Heidenstein Reinhold, a Báthory politikáját elemző elsődleges forrás (Dzieje Polski od śmierci Zygmunta Augusta do roku 1594: ksiąg XII) az uralkodót úgy jellemezte, hogy egész tartása, arckifejezése, beszéde a megtestesült méltóság, de ugyanakkor egyszerű és emberi. Széles látókörű ember volt, nagyon érdekelte a történelem (legkedvesebb szerzője Cézár volt). Az ékesszóló uralkodó másokkal legtöbbször latinul beszélt. Annyira megfontolt minden szót, mintha csak jövendőt hirdetne.
Sapoka A., ismert litván történész, 1936-ban kiadott könyvében ezt írja:
„Báthory István volt Litvánia utolsó tekintélyes uralkodója. Idegen országból származott, s a litvánok kezdetben nem akarták elismerni, de később nagyon közeli kapcsolatba került Litvániával. Nagyok az ő érdemei.“
Báthory István emlékét őrzi Vilniusban, illetve Litvániában többek között:
• Fehér márvány emléktábla a Vilniusi Egyetem díszudvarában, – V. Protasevičius, a Jezsuita Kollégium első rektora emléktáblája mellett;
• Szintén a Vilniusi Egyetem díszudvarában található a Báthory freskója az egyetem legfontosabb személyei között; • Báthory-mellszobor a Vilniusi Egyetem múzeumában;
• Báthory-tanterem a Vilniusi Egyetem Filológiai Karán;
• Báthory-portrék a Vilniusi Egyetem Szt. János templomában és a könyvtár impozáns Fehér termében; • Az újjáépített Fejedelmi Palota Nemzeti Múzeumban méltó helyet kapott Báthory István emlékanyagának állandó kiállítása;
• 1991-ben Báthory Istvánról nevezték el Vilniusban azt az utcát, melyen az uralkodó valamikor Polock felé vezette a hadsereget;
• Báthory portréit és képeit Litvánia több múzeumában is láthatjuk, például a Báthoryt egész alakban ábrázoló kép (V. Smakauskas művész munkája) van kiállítva Šiauliai város „Aušra“ múzeumában.
Báthory uralkodásának ideje alatt a rendektől független zsoldos hadseregében szívesen alkalmazott erdélyieket (a krónika szerint olyan időszak is volt, amikor ötezren harcoltak a seregében). Báthory a lovasság parancsnokává tette a korábban ellene harcoló, de később bocsánatát elnyert Bekes Gáspárt, aki bizalmas embere lett, és élete végéig hűen szolgálta őt.
Bekes Gáspár (1520–1579) – Báthory zsoldos seregének vezére
Bekes Gáspár életéhez sok legenda fűződik. Fiatalkorában nagyon sikeres és büszke volt, de a későbbi keserű kudarcok megváltoztatták, – élcelődő ellenségeinek véleményével ellentétben – alázatossá és megértővé tették.
Élete utolsó éveiben példamutató elszántsággal harcolt, és röviddel a polocki csata után, Grodnóban halt meg. Kérésére, a később róla elnevezett vilniusi dombon temették el, oda, ahová a korábban elesett Pannóniai Vadas Mihályt helyezték végső nyugalomra. A sír fölé Báthory egy nyolcszögletű, toronyszerű síremléket építtetett, amely 1938-ban, a dombot alámosó patak áradása miatt leomlott.
Bekes Gáspár emlékére a Litván-Magyar Baráti Társaság 2009-ben a róla elnevezett domb tövében tölgy kopjafát állíttatott.
A magyarok bevándorlása Litvániába a XVI. században
Ha egészében akarjuk jellemezni a fenti bevándorlási folyamatot, elmondhatjuk, hogy a XVI. században a Litván Nagyfejedelemségben rövidebb-hosszabb ideig éltek és dolgoztak magyarok, akik már akkor stabil kisebbséget alkottak. A letelepedésük különböző formáival találkozhatunk: a rövid látogatásoktól kezdve a végleges letelepedésig, Litvániában második hazájukra lelve.
A magyar bevándorlók döntő többsége nemesember (udvaroncok, elit katonák) volt, bár akadtak közöttük a társadalom alacsonyabb rétegeihez tartozók (különböző kézművesek, gyalogoskatonák) is. A magyarok megjelenése többek között azért számított különlegesnek, mert az akkori bevándorlók szinte kizárólag férfiakból álltak. Nők csak nagyon ritkán – pédául szobalányként – jöttek Litvániába, ahogy Lengyelországba is.
Báthory István uralkodásának ideje lett és maradt „a magyarok aranykora“ a Litván Nagyfejedelemségben. Akkor érkeztek a legtöbben, és akkor éltek itt legtovább. Ilyen kedvező időszak később már nem adódott.
A Báthory uralkodása idején a Litvániába került több ezer harcos közül sokan életüket vesztették a csatákban, mások visszatértek szülőföldjükre, ismét mások – érdemük elismeréséül – polgárságot, illetve vagyonjogot kaptak, véglegesen letelepedtek (főleg Birštonai, Prienai környékén). Emléküket mindmáig őrzik a litvánosított magyar családnevek (Bekešius – Bekes, Gergelis – Gergely).
„A mi környékünkön – Igliauka körül – Bagrenai, Maraziškiai falvakban sok furcsa családnév van: Horváth(-as), Mihály(- us), Gergely(- is). A mi rokonságunkban még sok Gergely élt a XIX. században, s a XX. század első felében.“ (Azon a környéken van egy „Nadpaliai“ nevű falu is, ami magyarul azt jelentheti: Nagy Pálok – szerk.) Zita Mickienė (2005) „Édesapám – Bekešius Jonas, már idős ember. Nemsokára 80 éves lesz. Gyakran kéri, vigyük el Stakliškės faluba, szülei sírjához. Azokban a temetőkben, ahogy én emlékszem, nagyon sok Bekes (litvánul – Bekešius) síremlék van. Apám rokonai Prienaiban, Jieznében, Birštonasban élnek. A szőkehajú litvánoktól nagyon is különbözik szokatlanul sötét szemük, hajuk és arcvonásaik. Barátságos, vendégszerető, összetartó emberek.“ Vilija Bekešiūtė (jelentése magyarul ”Bekes lánya“, a Bekes családnév hajadon női változata) (2009).
A magyarok jelenlétéről Litvániában a XVII–XIX. században kevés adat áll rendelkezésre. A történészek csak elvétve említenek egy-két magyar vonatkozású eseményt. Ezekre jelen cikk nem tér ki.
XX. század és a jelenkor:
A „szerelem száműzöttjei“
A XX. század kezdetén a litvánok és a magyarok elsősorban a háborúk révén kerültek kapcsolatba.
Az I. világháború idején az Oroszország cári hadseregében szolgáló litván katonák kerültek el Magyarországra, illetve hadifogolyként Oroszország távol-keleti régióiba, ahol megismerkedtek a különböző utakon odakerült magyarokkal, és a kölcsönös szimpátiából házasságok születtek. Egyes családok később Litvániába költöztek át.
A II. világháborút követően, a továbbtanulás lehetőségét keresve jutottak el magyar fiatalok a Magyarország határain kívül rekedt városokból (Beregszász, Munkács, Ungvár) Vilnius, Kaunas főiskoláira. Egyetemi éveik alatt megtanulták a litván nyelvet. Egy részük családot alapított, beilleszkedett a litván közösségbe.
Az ezekben az időszakokban idekerülő magyarokat ezért tarthatjuk – az ismert litván költő, Justinas Marcinkevičius szavaival élve – a “szerelem száműzöttjei“-nek.
A nemzeti kisebbségek társadalmi szervezeteinek megalakulása
A XX. század végén, Litvánia függetlenségének helyreállítása és a politikai változások idején előtérbe került az országban élő nemzeti kisebbségek élete, a felmerülő problémáik megoldása – lehetőség adódott a nemzeti kisebbségek társadalmi szervezeteinek megalakítására. A kormány létrehozta a Nemzeti Kisebbségek Hivatalát, amely védnöksége alá vette a nemzeti kisebbségek akkor aktívan alakuló szervezeteit, és anyagilag támogatta elképzeléseik megvalósítását. Elkezdődött a szervezetek részvétele az ország politikai, kulturális életében.
Az 1989-es népszámlálás alapján Litvániában mintegy 120 magyar élt. Az itt élő magyarok 1990 októberében alapították meg a Litvániai Magyarok Báthory István Kulturális Szövetséget, Rubaževičienė Homoki Mária elnök vezetésével, aki több mint 30 évig állt a Szövetség élén.
A Litvániai Magyarok Báthory István Kulturális Szövetsége:
Ahogy azt már a bevezetőben említettük, a Szövetség azzal a céllal jött létre, hogy megőrizze a nemzeti öntudatot, ápolja az anyanyelvet és a hagyományokat, továbbá népszerűsítse a magyar kultúrát és tudományt Litvániában.
A Litvánia és Magyarország időközben feltárt gazdag történelmi kapcsolataiból adódóan, a Szövetség fontos feladatának tekintette és tekinti azt is, hogy ezeket megismertesse az utókorral, továbbá ne hagyja feledésbe merülni a két nemzetet összekötő tényeket, eseményeket, és hogy méltó emléket állítson a magyar származású, kiemelkedő személyeknek, akik kapcsolatba kerültek Litvániával.
Céljainak elérésére tudományos konferenciákat, szimpozionokat, különböző rendezvényeket szervez. A Szövetség már megalakulásától kezdve tagja Nemzeti Kisebbségek Hivatalának, a Magyarok Világszövetségének, illetve 2001-től a Nyugat-Európai Országos Magyar Szervezetek Szövetségének, a NYEOMSZSZ-nak.
Munkáját megalakulásától kezdve támogatja Litvánia és Magyarország kormánya. Az általuk nyújtott szellemi és anyagi támogatás lehetővé teszi a fontos elképzelések megvalósítását. Működésének több mint 30 éve alatt a Szövetség eddig mintegy 15 különböző rendezvényt – konferenciát, kiállítást, koncertet – valósított meg, és több mint 10 értékes kiadványt adott ki litván és magyar nyelven. Rendezvényeit a legtöbb esetben a Vilniusi Egyetemmel, a Fejedelmi Palotával és más múzeumokkal közösen szervezte.
Fontosabb rendezvények, kiadványok, elismerések
• 1994-ben a Szövetség nemzetközi tudományos Báthory-emlékkonferenciát rendezett Báthory István születésének 460. évfordulója tiszteletére, valamint a Vilniusi Egyetem alapításának 415. évfordulója alkalmából.
Ekkor avatták a fehér márvány emléktáblát a Báthory alapította Vilniusi Egyetem díszudvarában. A latin feliratú emléktáblán Báthory neve és születése, illetve halála dátuma után a fő titulusai és a Vilniusi Egyetem alapításának elismerése olvasható. Alatta a XVI. század egyik történésze, Martin Kromer (Martinus Cromerus) varniai püspök De origine et rebus gestis Polonorum (1555) krónikájának elismerő sorait olvashatjuk.
*A szöveg magyar fordítása: A templomban több mint pap Az államban több mint király A harcban több mint katona A szabadság megőrzésében több mint polgár A barátságban több mint barát.
• 1997-ben, Göncz Árpád köztársasági elnök hivatalos látogatása alkalmából jelentette meg a Szövetség a Magyar– litván / Litván–magyar kisszótárt (mintegy 4000 címszóval), amely az első ilyen jellegű kiadvány volt Litvániában. Ebből az alkalomból rendezték meg Vilniusban, a Nemzeti Mažvydas Könyvtárban a Magyar irodalom litván nyelven című könyvkiállítást is, melyen magyar írók és költők több mint ötven litvánra lefordított műve került kiállításra.
• 1998-ban a Magyarok Világszövetsége a Szövetség elnökét A Magyar Nemzetért Ezüst emlékéremmel tüntette ki.
• 1999-ben, Petőfi Sándor halálának 150. évfordulója tiszteletére került megrendezésre a Petőfi, a szabadság és szerelem dalnoka – a Litvániában élő nemzetek nyelvén című költői est, melyen a költő verseit litván, magyar, német, lengyel, cseh, orosz, ukrán, román nyelven adták elő. A rendezvényt Petőfi műveinek kiállítása tette hangulatossá.
• 2000-ben, Magyarország államiságának ezeréves évfordulója, egyben a Szövetség működésének 10 éves jubileuma alkalmából nemzetközi tudományos konferencia keretében ismert magyar és litván előadók tartottak előadásokat a jubileumhoz fűződő témakörben. Ezt követően Nagy Csaba tárogatóművész mutatta be a különleges sorsú, csodálatosan szép történelmi hangszert.
Ugyanabban az évben jelent meg a 10 éves a Litvániai Magyarok Báthory István Kulturális Szövetsége című jubileumi kiadvány.
• 2001. október 24-én Göncz Árpád köztársasági elnök korábbi közbenjárásának köszönhetően a Vilniusi Egyetemen ünnepélyesen felavatták az egyetem által nyújtott helyen, a Filológia Kar Domus Philologiae épületében a Magyar Köztársaság kormánya anyagi támogatásával felújított Báthory István tantermet és a Magyar Stúdiumok Központját. Jávorszky Béla nagykövet adta át a helyiségeket az itt élő „maroknyi magyar“ számára Báthory István emlékének ápolására.
Itt kapott helyet a Báthory-emlékanyag állandó kiállítása, valamint a Szövetség kézikönyvtára, amely értékes könyvküldeményt kapott az Oktatási Minisztériumtól. A gyűjteményt gazdagítják a Báthory terembe látogató vendégek: könyvajándékok, CD-k mind magyar, mind litván részről.
• 2006-ban, Sólyom László köztársasági elnök hivatalos litvániai látogatása során találkozott az itt élő magyarokkal, és megtekintette a Báthory István tantermet. A litván–magyar kapcsolatok erősítése érdekében végzett áldozatos munkájukért Rubaževičienė Homoki Máriának, a Szövetség elnökének és Petrauskienė Turai Lédának a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjét, valamint Tamás Istvánnak a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjét adományozta.
Ezen látogatás alkalmával Sólyom László Valdas Adamkusszal, a Litván Köztársaság elnökével a vilniusi Hajnal-kapu (litvánul: Aušros Vartai) előtt emléktáblát avatott azok tiszteletére, akik ellenálltak a szovjet elnyomásnak, és bátran kifejezték a magyar forradalommal való szolidaritásukat – az 1956-os magyar forradalomra szimpátiatüntetéssel reagáltak Vilniusban és Kaunasban.
• 2010-ben került megrendezésre a Szent Hedvig és Litvánia című nemzetközi tudományos konferencia, A konferencián a litván, magyar és lengyel történészek, a történelem folyamán talán először méltatták együtt Hedvig királynő történelmi szerepét. A konferencia anyagát a Szövetség jelentette meg egy évvel később.
2010 további jelentős eseménye, hogy a magyar kormány ebben az évben Pro Cultura Hungarica emlékplakettel tüntette ki a Szövetség elnökét.
• 2011-ben a Nagyfejedelmi Palota dísztermében került sor Bakfark Bálint lantművész emlékestjére, a Szövetség és a Palota közös szervezésében. Magyar és litván zenetörténészek előadásai hangzottak el az Európa-szerte híres lantos érdemeiről, valamint magyar és litván zeneművészek adtak ízelítőt Bakfark műveiből.
• 2012-ben, Szent László emlékének felelevenítése céljából – szentté avatásának 820-ik évében – a Vilniusi székesegyházban Teleki Miklós orgonaművész koncertje került megrendezésre.
• 2015-ben került kiadásra a Litvánia és Magyarország – történelmi-kulturális kapcsolatok című kiadvány mind litván, mind magyar nyelven. Ez összefoglalja a Szövetség sok éven át összegyűjtött történelmi anyagát és tevéknységének főbb mozzanatait.
A 2015/16-os tanévtől kezdve van a Vilniusi Egyetem Filológia Karán magyar vendégoktatói pozíció, amely a Szövetség kezdeményezésére jött létre. A Szövetség azóta is támogatja a tanárok munkáját, több közös projekt megvalósításában vettek és vesznek részt.
Az Egyetem diákjai egy-egy rövidebb időszakban már korábban is tanulhattak magyarul lelkes önkéntesek – itt élő magyar hallgatók vagy tanárok – segítségével. De a fenti a tanévre – a hosszú előkészítő munka eredményeként – létrejött a vendégoktatói hely a Vilniusi Egyetemen, a Balassi Intézettel (később: Külgazdasági és Külügyminisztérium) kötött megállapodás alapján. Hegedűs Máté már ebben a formában töltött el itt magyar lektorként két tanévet. A 2017/2018-as tanévtől Bulla Noémi Erzsébet tanítja a magyart tanuló csoportokat, továbbá segíti a magyar rendezvények szervezését.
• 2016-ban – Báthory lengyel királlyá és litván nagyfejedelemmé választásának 440-ik, valamint halálának 430-ik évfordulója alkalmából került megrendezésre a Litvánia és Magyarország: történelmi, kulturális és irodalmi kapcsolatok című nagyszabású konferencia a Vilniusi Egyetem Szenátusi termében.
A konferenciát a Vilniusi Egyetem rektora, a vilniusi magyar nagykövet és Litvánia Nemzeti Közösségei Hivatalának igazgatója köszöntötte.
A köszöntőt követően színművész hallgatók adtak elő részleteteket Kállay Miklós: Báthory István című történelmi regényéből.
A konferencián ismert litván és magyar előadók vettek részt. Először a Báthory érdemeit méltató történészek előadásait hallgathatták a jelenlevők, majd nyelvészeti előadások következtek, többek között a magyar nyelv oktatásáról a Vilniusi Egyetemen.
A konferencia szünetében az egyetem rektora megnyitotta a Magyar könyvek című kiállítást az Egyetem Smuglevičiaus termében.
• 2017-ben jelent meg a Magyarok Litvániában című 35 perces rövidfilm litván és magyar nyelven. A filmben több fontos személy szólal meg:
– történészek értékelik a litván-magyar közös történelmi emlékeket és azok megőrzésének fontosságát;
– a Vilniusi Egyetem rektora, továbbá az egyetem Filológiai Karának dékánhelyettese, az Egyetem magyar lektora nyilatkozik a magyar nyelv oktatásának és a magyar kultúra további ápolásának lehetőségéről a Vilniusi Egyetemen; – a Litvániában élő magyarok nevében a legidősebb, immár 92 éves magyar származású társuk és a fiatalok képviselője fejti ki gondolatait élethelyzetükkel kapcsolatban;
– a szervezet elnöke beszámol a mintegy 30 év alatt elért eredményekről, főbb rendezvényekről; – Litvánia és Magyarország kapcsolatát a Vilniusi magyar nagykövet jellemzi és értékeli.
• 2019-ben került megjelentetésre a Magyarok Vilniusban a XVII. század végéig című turisztikai kiadvány, egy leporelló jellegű, kis méretű prospektus a magyar kultúra emlékhelyeiről (mind litván, mind magyar nyelven).
• 2022-ben a Szövetség munkája méltó elismerésben részesült a litván kormánytól. Az elnököt életműdíjjal, az Érdemekért díj arany fokozatával (Aukso Garbės Ženklu „Už Nuopelnus“) tüntették ki.
A Szövetség sokat tett a Litvániában fennmaradt magyar emlékek megőrzésére, de még számos tény van, ami a jövőben vár feltárásra, és ebben a törekvésében a közösség egyre több támogatást kap. Egyik nagyon értékes, Litvánia jobb megismerését szolgáló gesztus – az ideiglenesen itt élő és dolgozó – Kuzmányi István útikönyveinek megjelentetése magyar nyelven: Vilnius (Budapest, 2007) és Litvánia (Budapest, 2009). A szerző nagyon jó ismerője Vilniusnak és Litvániának, bemutatja az ország történelmét, kultúráját, legszebb helyeit és legértékesebb műemlékeit.
A magyarok iránti érdeklődés és szimpátia megnyilvánulásának szép példája, hogy Mindaugas Černiauskas történész még a Vilniusi Egyetem diákjaként 2006-ban lefordította litvánra a Magyar himnuszt.
Szemléltetésképpen idézzük a himnusz első versszakát litván nyelven:
„Dieve, laimink vengrus,
Linksmybėn, gausybėn juos vesk,
Kai grumiasi sunkiai su priešu,
Globėjišką ranką ištiesk!
Kurį nedalia seniai drasko,
Jam siųski laimingų laikų;
Tauta savo praeitį-ateitį
Išpirko daugybe kančių!”
A jövő távlatai
A litvánok és magyarok közötti rokonszenv napjainkban is megnyilvánul. Magyarországról Litvániába továbbra is érkeznek tehetséges fiatalok, akik új munkalehetőséget találnak, megtanulják a nyelvet, bekapcsolódnak a közösségbe. Egyesek közülük megtalálják életük párját, családot alapítanak, és hosszabb időre letelepednek az országban.
A Szövetség új elnöke, Molnár Botond Dániel így foglalja össze az előttük álló feladatokat: „A Szövetség megalapításától kezdve összefogja az itt élő magyarokat, ápolja a magyar nyelvet, kultúrát és hagyományokat, támogatja a litván és magyar szervezetek közötti kapcsolatot.
Célunk az újonnan érkező fiatalok beilleszkedésének a segítése, gondoskodunk mindenkiről, aki rövidebb-hosszabb időre Litvániába érkezik. A modern technológia remek lehetőséget biztosít ehhez. Új országba érkezve, nehéz odahagyni a családot, a barátokat, a kultúrát és az anyanyelvet. Néha nehéz beilleszkedni az új környezetbe. De új kihívások állnak előttünk: megismerni Litvániát és a magyar kultúra népszerűsítésével gazdagítani a litván kultúrát.”
A Szövetség a kulturális rendezvények szervezésével, valamint a Vilniusi Egyetem Báthory Központjának fenntartásával törekszik megőrizni névadója, Báthory István szellemi örökségét, amelyet 1584-ben, az Erdélyt kormányzó hármas tanácshoz írott levelében így fogalmazott meg:
„Az, kik élünk, és Isten gondviselést bízott ránk, nem csak magonknak, sem csak az mi időbelieknek kellene élnünk, hanem utánunk valóknak is.“
Vilnius, 2023. június 23.
Összeállította: Rubaževičienė Homoki Mária
Szerkesztette: Bulla Noémi Erzsébet